Szemétügyi szabadrablás
2017. május 07. írta: Somlyódy Csaba

Szemétügyi szabadrablás

Létezik megoldás az egyre inkább káoszba forduló helyi, budapesti és országos szemétproblémára. Ennek első lépése a legfontosabb. Mert különben a kőbányaiak által is befizetett pénzek elveszítik közpénz jellegüket.

(Forrás: Youtube)

Érdekes egybeesések… A minap túrtam a régi cuccaim között, és kezembe akadt egy kazetta. Nosza, előkaptam az özönvíz előtti időkből származó magnót és belehallgattam. Egy régi Illés nóta sercegett a szalagról, bizonyára ismerik:

„Szemétdomb, szemétdomb az utca oldalán/A sok szemét ott hever az új kor hajnalán/A szemétládák boldog otthona/A tisztaság: az ellenség szava!”

Milyen érdekes, éppen ezeken az oldalakon értekeztem nemrég a szemétkérdésről – tulajdonképpeni kiváltó oka, avagy a lakosság számára az utolsó csepp, a nemrég lezajlott lomtalanítás körüli borzasztó állapotok. Nyilatkozott a kerületi polgármester, hogy nem ő a hibás, hanem a főváros, nyilatkozott a kőbányai rendőrkapitány, hogy bizony-bizony voltak problémák, és a jövőben nem utólag kell követni az eseményeket, hanem megelőzni. Nyilatkozott a FŐKEFE vezére, hogy pénz, rengeteg pénz kell a megoldásra, aztán nyilatkoztak a kerületi polgármesterek, hogy ez már tűrhetetlen, megszólalt Budapest első embere is, hogy ez a fránya kormány tönkreteszi a nyereséges fővárosi cégeket, köztük a köztisztaságit is.

A sort lehetne folytatni, de a megoldásról senki sem beszélt, csak a másikra mutogatott. Pedig, például az Új Kőbánya program meghirdetésekor a helyi Fidesz azt ígérte, hogyha „egyszínű” lesz a kerület meg a kormány, akkor minden, például a hulladékgazdálkodás is megoldódik. Na, e helyett a környezetvédelem ügye 2010 után miniszteriről helyettes-államtitkári szintre csúszott le – és ez azért jelzi az értékét.

De ez sem volt elég, megnyirbálták a helyi önkormányzatok jogosítványait, majd elvették Budapesttől is e terület felügyeletét, és ezzel intézkedési lehetőségét, és átadták mindezt Pest megyének. Aztán jött a nagy ötlet, a maffiakormány körül legyeskedők hamar rájöttek, hogy a szemétben irtózatosan nagy pénz van. Miért is ne monopolizálnák ezt is a dohányárú, a gyógyszer-nagyker, vagy más hasonló pénzes dolgok mintájára, és úgymond megbízható káderek felügyelete alatt lehet elvégezni a szabadrablást?

És ahogy a költő mondja, a szót tett követte: hipp-hopp, megalakult a nemzeti hulladékgazdálkodási cég. Nincs vircsaft a falvakban, városokban, egy megbízható kézbe került minden. Igen ám, csakhogy a szakmailag „kevésbé” képzett új vezetők szemei előtt – mint Dagobert bácsinál – csak a forintmilliók lebegtek, a szakmai megoldás, a megvalósítás nem. Ezért aztán az egész országban fél évre beállt a káosz. Nem fizették a szemétszállítókat, elfelejtettek szerződést hosszabbítani az addigi szolgáltatókkal, nem küldték a havi számlákat a lakosságnak. Utóbbi csak látszólag jó, mert fél év után egy összegben kívánták azt behajtani. Ennek eredményeképpen a szeméthegyek nőttek, gazdátlanná vált a terület, sok helyen a vállalkozók egyszerűen felhagytak a szemét elszállításával.

A totális káoszban persze a kormány rögtön gyorssegélyt adott a nemzeti cégnek, ami hogy hova lett, csak a Jóisten tudja, de látszata nem volt. Néhány bátortalan hang jelezte, hogy talán el kellene tolni időben a bevezetést, felkészülni, koncepciót, ütemtervet, megvalósítási tervet kidolgozni, hatástanulmányt készíteni ad-hoc agyatlan döntések helyett, de ebből a vezérek csak az elejét fogadták el, eltolták, de nagyon. Annyira csak a forint milliók érdekelték őket.

Aztán most jött a végső csapás a fővárosra. Amikor megépült az addigra betelő hulladéklerakók helyett Pusztazámor, ahová részben most is viszik a fővárosiak hulladékát, az akkori szakemberek tudták, hogy egy-két évtized múlva ez is be fog telni, tehát már az induláskor gondolni kell Pusztazámor 2-re. Ezért bevezették a szemétdíjat, aminek csak egy része volt a tényleges elszállítási költség, a másik része pedig egy úgynevezett fejlesztési hányad, amiből húsz év alatt megteremtődött volna a további fejlesztés költsége. Nos, szeretett pártunk és kormányunk úgy gondolta, ezt is államosítja. Nem elég a rettenetes állapotban lévő tényleges költségvetés toldozására foldozására az önkormányzatoktól elzabrált úgynevezett szolidaritási milliárdok, ezen félrerakott fejlesztési pénzeket is einstandolja a budapestiektől. Mondom, Önöktől! Mert ugye ez az Önök által fejlesztési célra befizetett forintok. Már bele se merek gondolni, hogy ismerve a magyar állapotokat, ebből a forintokból mennyi veszíti majd el közpénz jellegét a feddhetetlenségéről és közpénz őrzéséről híres kormány körül. Vajon mennyi fog ebből a különböző bankokba folyni, amit aztán negyedáron vásárol meg az unokatestvérek sokasága?

Mint ahogy írtam, lenne megoldás a problémára, létezik komplex hulladékgazdálkodási terv, van megoldás helyben is, de persze abból nem gazdagodnának ezek az urak. Úgyhogy a megoldás felé vezető út első állomása, ha elzavarjuk ezeket a nyerészkedőket. A döntés, és a megoldás az Ön kezében van 2018-ban és 2019-ben. Éljen vele!

„Szemétdomb, szemétdomb, a hervadó virág/Hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ/A szemétládák ősi jelszava/A szemétdomb a szemét otthona.”