Hős utcai öt méter: az örökkévalóság távja
2017. szeptember 24. írta: Somlyódy Csaba

Hős utcai öt méter: az örökkévalóság távja

A hírek szerint a rendőrség sem bír igazán a Hős-utcával. Az évek alatt hozott sok rossz, de leginkább elmaradt kőbányai intézkedésnek meg a szomszédos kerületek saját szempontjukból érthető döntésének lett az egyik következménye ez a Hős utcai drogbalhé. És egyelőre nem látszik, hogy a kerületi vezetés észrevenné, hogy komolyat hibázott, és a Hős utcánál messzebb mutató kőbányai droghelyzetből kiutat jelentő megoldáson törné magát…

Felteszek egy találós kérdést, a választ feltehetően minden kőbányai tudja, ezért nyeremény nem jár érte. Így szól: melyik a kerület illetve a főváros "legjobban őrzött" drogtanyája? A válasz: a Hős utcai gettó. Miért? Mert egyik oldalról a Készenléti Rendőrség, a másik oldalról meg a TEK "vigyázza". Másként nézve: a rendteremtéshez innen is, onnan is csak alig 5-5 métert kellene megtenni, mégsem sikerül.

Mellesleg valóban nehéz feladat, de hát mikor várjon az egyszeri képviselő és/vagy honpolgár előrevivő megoldást, ha nem akkor, amikor lassan nyolc éve egyszínű (egyakaratú?) a helyi önkormányzat és a központi kormányzat, a rendőrség és az igazságszolgáltatás pedig utóbbi „erőteljes iránymutatása” alatt állónak látszik gyakran, továbbá pénz, paripa, fegyver is van szinte mindenre.

Ám a központi kormányzat látványosan nem tesz semmit, a rendőrség a médianyomásra („mutatósan”)cselekszik, a kerületi önkormányzat meg tolja el a felelősségét, és azt hangoztatja – miközben ugye soha nem volt mennyiségű milliárdokon „ül” –, hogy a Hős utcát mennyiből nem és miért nem tudja/képes rendbe rakni.

Értem én, ez nem olyan ügy, ahol gyors és látványos – mellesleg propagandisztikusan kommunikálható – sikereket lehet elérni, így inkább ímmel-ámmal kezelik. Ha kezelik egyáltalán.

Nem véletlenül alakult úgy az ügy, ahogy az napjainkban tapasztalható. Összehangolt, átgondolt cselekvésnek alig van nyoma, egy súlyos problémát mindenki inkább lerázni igyekszik magáról, nem megoldani. Márpedig a tények makacs dolgok - a jelenlegi fideszes vezérkar házmester mentalitású, hozzá nem értő és felelőtlen látványpolitizálása, pökhendi arroganciája szabadította rá a kőbányaiakra az egyre súlyosbodó droghelyzetet.

Történt ugyanis, hogy 2014 körül a fideszes vezetésű Józsefváros, majd nem sokkal később a szintén „narancsos” Ferencváros a drogosokkal szemben „stratégiát váltott”, mindkét kerületből elkezdték kiszorítani a renitenseket. Akik aztán, nem lévén „tettenérhető” kőbányai ellenállás, a legközelebbi területre, a X. kerület egyes pontjaiba fészkelték be magukat.

Egy városvezetéshez tényleg értő és a kerület sajátosságaival tisztában lévő azonnal észlelte volna a veszélyt: Kőbányán nagyon nagy az aránya a kicsi- és nem olyan jó minőségű lakásoknak (értsd – lepukkant), amelyek egy adott „demográfiájú” lakosságot „generálnak”, mi több Kőbányán nagyon nagy a közösségi zöldfelületetek száma is. A drog adásvétele – szinte valamennyi kerületi drogstratégia szerint is – pont ezekhez a helyekhez kötődően történik leginkább. Már 2014-ben javasoltam – azóta már legalább kétszer –  a lepukkant lakások rendbetételének a megindítását konkrét rendeleti javaslattal. Mindannyiszor „leverték”, legutoljára maga a polgármester mondta ki, hogy ameddig ez a testület lesz, addig nem szavaznak meg egyetlen javaslatot sem, ami tőlem származik.

Mindezt tetézték még azzal, hogy ugyanez a kőbányai vezetés egy helyi rendeletben a kutyásokat démonizálva és kriminalizálva, kiszorította a parkokból a négylábúakat (azaz a véletlenszerű mozgást), ezek a zöldterületek a drogosok szempontjából sokkal biztonságosabbá váltak. Jómagam is hangosan tiltakoztam, megoldásokat is javasoltam, sőt maguk a kutyások hívták fel a figyelmet a droghelyzet várható rosszabbodására. Mindeközben a kerületben fel sem merült más drogellenes koncepció, maradt a régi – amúgy önmagában helyes álláspont –, azaz, a megelőzésre koncentrálás.

Kőbánya polgármestere most a Hős utcát igyekszik jó házmester módjára megoldani, miközben nem akarja észrevenni, hogy ő és a társai hozták – valószínűleg tudatlanul – nagyobb bajba a kerületet. Önmagukat is kábították (kábítják) azzal, hogy itt minden rendben, meg töretlen a fejlődés, miközben a valóság – kis túlzással – rájuk omlott, és így szépen, lassan drogcentrummá vált (válik) Kőbánya. A legkülönbözőbb, ezeket igazoló példákat mesélték nekem kőbányaiak (például, hogy a városközpontban, illetve annak szélén fényes nappal drogoznak), mi több a Fidesz-média is ezt tárta mindenki elé, na és ez a tény a kerületi rendőrkapitány éves beszámolójából is kiderült.

Tehát a „fejlődés” látható, érzékelhető, csak szépséghiba, hogy ez visszafejlődés. Ennek a világos, kiütköző jegyeire – mint már jeleztem - magam is többször felhívtam a figyelmet, megoldásokat javasoltam és jeleztem, hogy ezek egyenként is kedvezőtlenek, és ha komplex egésszé „összeolvadnak”, akkor akár végzetesek is lehetnek. De, hát akkor is én voltam az, aki riogattam, meg sütöttem a politikai pecsenyémet.

Nem akartam, hogy igazam legyen, én sajnálom a legjobban, hogy mindez bekövetkezett…