Igen jópofa, önmagában helyes és támogatható üggyel igyekszik elfedni például a Hős utcai, a drogzug- és más problémákat is a kőbányai vezetés. Ám egy kedves gesztusból sikerült pont az ellenkezőjét kihozni. Ami „összejött”, az nem kedveskedésnek látszik, hanem sokkal inkább komolytalannak és alkalmatlanságot igazolónak.

Önfényezés nélkül bátran kijelenthetem, hogy minden olyan önkormányzati ötletet, javaslatot támogattam/szoktam támogatni, amely a Kőbányán élők hosszú távon való megmaradását segítheti, legyen az szociális vagy gazdasági vonatkozású. Időnként én is előálltam/előállok ilyenekkel (például a lakáskarbantartást, illetve a kisvállalkozókat támogató rendelkezés szintű elképzelésem), más kérdés, hogy ezeket a fideszes többség mondvacsinált indokokkal rendre le is söpörte/söpri az asztalról. Sőt a polgármester ki is mondta, hogy ameddig ez a testület lesz, nem fogják a javaslataimat megszavazni.

Ezt csak azért gondoltam leszögezni, hogy bizonyosan nem én vagyok Kőbánya esküdt ellensége, aki csak akadékoskodik. Így aztán szintén jó, kedves és ugyancsak támogatható ötlet volt nekem is a kőbányai babakelengye program. Más kérdés, hogy az átgondolatlan bevezetése, propagálása pocsékra sikeredett – ami viszont az önkormányzati vezetés komolytalan – és mit szépítsem – érdektelen, pökhendi tevékenységének is hű tükre egyben.

Tényleg „jópofa” de sajnos „hírértékű”, hogy a Kőbányán élők számára kiírt program keretében egy vidéki (nem kőbányai), ámde „Kőbányai” vezetéknevű család kapott elsőként a gyerekcsomagokból! Ha már ők jelentkeztek először erre („írtak levelet” Tahitótfaluból). Igen ám, de ez közben afféle precedensértékű cselekedet is lett a hírek szerint: a városvezetők már a kezdet kezdetén úgymond „kivételeztek” – vagy inkább nem tartották be a saját rendeletüket.  Feltehetően abból a téves elképzelésből kiindulva, hogy „itt minden amúgy is az övék” és „ők hozzák a szabályokat”.

Nem sajnálom a családtól, használják egészséggel és váljék előnyére a picikéknek, akik kapták.  Ha tényleg jófejségből/emberségből az első „levélírónak”, aki nem is Kőbányán lakik, de a neve Kőbányai, odaadtak két pakkot, „ám legyen - mondhatnánk”, több is veszett… Rendeletet sértettek, „manapság ez is belefér - tarthatnánk”. De hogy ezt még a kerület hivatalos honlapján szét is kürtölik, mint érdemet, az már komoly „arcnagyságot” jelez.  Hivatalosan ugyanis NEM adhattak volna pakkot, a fiatalok „pályázatát” el kellett volna utasítani. De ez láthatóan nem zavarta a városvezetést, hiszen a korlátlan hatalom birtokosa általában „sajátjaként gondol mindenre”.

A helyzet igazi stupiditása, hogy ha már a kezdet kezdetén kivételeztek, akkor ilyen alapon más, papíron vidéki és „Kőbányai” nevű családdal sem kivéltezhetnek, ellenben lehet, hogy így egy-egy „Kovács” nevű Kőbányai vagy Kismartoni úti lakos már nem biztos, hogy hozzájut a pakkhoz. Továbbgondolva: ezen a precedensalapon más szociális támogatást is nyugodtan kérelmezhet lakcíme szerint vidéki „Kőbányai”, „Újhegyi”, „Óhegyi” (stb.) vezetéknevű família. És elutasítás esetén jogosan háborodnának fel, mint ahogy a lakcím szerint és ténylegesen is itt élők is jogosan lennének mérgesek, ha miattuk nem kapnak csomagot.

Ez az apró ügy áttételesen sok más dologra is rávilágít. Például arra, hogy érdektelensége, alkalmatlansága és pökhendisége miatt képtelen különbséget tenni a városvezetés fontos és kevésbé fontos ügyekben való cselekvés között. Mostanában olyan „grandiózus” ügyek a hírértékűek, mint ez az aranyos kivételezés, vagy a kormányhivatali vezető gyerekekkel való kisvonatos játszadozása, a nyugdíjasok operettszínházi köszöntése, vagy éppen a zászlórudak köztéri kihelyezése.

Ellenben olyanok nem kerülnek elő – vagy csak jelentősebb polgári vagy médianyomásra –, mint a Hős utcai probléma, a „drogzugosodás” – drogelosztó központ hírnév kérdése, az idegenek nagy számban való jelenléte/beköltözése a lepukkant és ezáltal olcsó kerületi lakásokba (lásd még: migránshelyzet), a közterületek, és most már a házak ebből fakadó biztonsági problémája. Nem tesznek semmit azért, hogy ne krízishelyzetek sorozatával szembesüljön nemsokára a kerület lakossága. Ha pedig a ménkű beüt, kapkodás és felelősségáthárítás van, ésszerű, tudatos cselekvés meg nincs. Aztán meg a győzelmi jelentés – „állják a sarat” és „emberfeletti erővel megoldották” a problémát.

Nagy a valószínűsége, hogy a kerület „erős emberének” Kismartoni úti (Tara Ligeti?) lakópark biztonsági őrökkel védett társasházi lakásának magasságába a valóság nem ér fel, és mivel onnan nem látszik, lehet, hogy ez nincs is. Azt csak más látja, érzékeli, akinek pedig a legjobban kellene, ő nem.  Vagy inkább nem is érdekli?