Bár több mint 4 évig tartott a megvilágosodás, örülök, hogy Kőbánya vezetése eljutott oda, hogy a magántulajdonú társasházak kisebb karbantartási feladataihoz is hozzájárult egy pályázattal. Viszont kénytelen vagyok rögzíteni: Kőbányán eddig egyedül nekem, Somlyódy Csabának van 2014-óta, minden kőbányai polgárnak szóló, átfogó lakásmegújítási programom. A városvezetésnek sincs rendszerbe szedett programja, aminek lépéseként tervezetten foglalkoznának a kőbányaiak lakhatásával. Mert a lakhatás csak része egy még nagyobb, valamennyi kőbányait érintő feladatnak, amiről az eddigi ténykedésük alapján a leghalványabb fogalmuk sincs és feltehetően nem is érdekli őket. Ezzel a pályázattal ők szimplán megkezdték a jövő évi önkormányzati kampányt. Társasházakban marha nagy táblák fogják hirdetni a mostani vezetés nagyszerűségét. Nekik önök ennyit érnek (mint az elmaradt Bözsi-utalványok).

Kép: illusztráció  Forrás: Pixabay

Már nem is lepődöm meg a fideszes taktikán, hiszen szinte hozzászoktam – de ettől még rájuk nézve szánalmas az ilyen kepesztés. Évek óta elmondom, felhívom rá a figyelmet a testületi üléseken, hogy az önkormányzatnak nem csak az a feladata, hogy kizárólag a saját tulajdonú ingatlanjait óvja meg a pusztulástól, hanem az is, hogy – felelős városvezetéshez méltóan – elősegítse a helyben való maradást, boldogulást a kőbányaiaknak, például elsőként azzal, hogy a nehezebb helyzetben lévőknek hozzájárul lakásuk karbantartásához. Ezzel közvetve Kőbánya „értékének” stabilizálásához is hozzájárulna.

Így aztán például komplett helyirendelet-tervezetet nyújtottam be erről többször is, ám Kőbánya polgármestere valamennyiszer lesöpörtette a kezdeményezésemet. Azért, mert szerinte a magánlakások rendbetétele nem a helyhatóság feladata – az önkormányzatnak szerinte csak saját ingatlanjaira kell áldoznia, meg a „városképi védettséget élvező épületekre” –, másfelől azért, mert kijelentette, én bármit is terjesztek be, amíg ő itt a „vezér”, azt a testület nem fogja megszavazni.

És ezután a „világos beszéd” után mit láttam? Hát azt, hogy a nyári szünet előtti, június 21-i testületi ülés napirendi pontjai között ott volt az én kezdeményezésemre „erőteljesen hasonlító”, „A lakóközösségek lakóépületei fejlesztését célzó beruházásainak támogatásáról szóló pályázati felhívásról” című előterjesztés. Jó érzéssel töltött el, hogy esetleg megtehetjük az első lépést a kőbányaiak legnagyobb részének is járó, megfelelő komfortú lakhatás biztosítása irányába. 

Aztán jött a november 22-i közgyűlés, ahol már az eredményhirdetésről és konkrét támogatásokról döntöttünk. A napirend ismeretében „némi malíciával” állapítottam meg, hogy ez a javaslatom több mint 4 év után nagyjából célba ért – úgy is írhatnám, hogy ennyi ideig tartott a „megvilágosodás” arról, hogy egyre több magánlakás, társasház pusztul (vö. szembe jött a valóság) a benne élők anyagi körülményei miatt –, hiszen érdemben segíthet az itt élők lakáskörülményeinek javításán.

Ám a felvezetésének propagandisztikusan színházias, a valóságtól messze eső, öntömjénező győzelmi beszámolója miatt nem hagyhattam szó nélkül ezt a jövő évi önkormányzati választásnak inkább betudható „véleményváltást”. Mikor az „elcsaklizásra” finomam figyelmeztettem a Kedves Vezetőnket, kapásból rávágta, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, a jó irány ez a pályázat (4 évig nem egészen ezt mondta), az enyém meg „nem volt értelmes” (szó szerinti idézet).

Az nem volt értelmes szerinte, hogy kőbányai emberek pályázhassanak ajtó/ablakcsere, belső burkolat javítás, fűtésfelújítás, festés támogatásra!

Nyilván, hiszen én vagyok a Gonosz – vagy a Soros ügynöke? –, aki kizárólag rosszat akar a kőbányaiaknak. Mondjuk a polgármester és helyettese – nevezzük kőbányai Fidesznek -, ha már el akarnak többedszerre orozni valami értelmes, de esetleg részmegoldást, azért eldönthetnék, hogy lakásmegújítási vagy házmegújítási lehetőség ez most – vagy mindkettő –, mert egyikük így, a másikuk úgy nevezte. Mi több, a „folytatás” tupírozásában sem nagyon beszéltek ugyanarról. Mintha nem lenne meg az összhang.

Ebből is kiderült, hogy a helyi Fidesznek nincs a kőbányaiak nagy részének járó, lakhatásalakítási támogatásra vonatkozó konkrét megoldása. Ugyanúgy blöff és látvány lesz sajnos az egész, mint az elmúlt 8 évben minden Kőbányán. Ez is csak azért került most terítékre feltehetően (és jött a „megvilágosodás”), hogy a legtöbb társasháznál ne lehessen megmenekülni az "emberes" tábláktól, amelyen a fideszes vezetés öles betűkkel fogja tudatni, hogy mekkora polgárbarát. Mindezért uszkve 250 millió támogatás bagatell nekik. Ha rosszmájú lennék, akkor a táblák és a majdani propagandakiadványok csaknem ugyanannyiba fognak kerülni, mint most a támogatási keretösszeg.

Üveggyöngy – most a Bözsi-utalványok helyett.

Félre értés ne essék, ez nálam nem féltékenység, az emberek miatt elégedettséggel töltött el a pályázat létrejötte, ezért is kértem minden képviselőtársamat, hogy támogassa a pályázat nyerteseit. A féltékenykedés a másik oldalon van: a polgármester a hatalomtól megrészegülve annyira betegesen, mániákusan ragaszkodik ahhoz, hogy itt ő fújja a passzátszelet, csak ő tudja a „helyes” irányt, és ha egy előrevivő ötlet mégis másnak jut eszébe (lásd ezt és a Kerepesi-úti rendelőt pl.), akkor azt inkább féltékenyen dilettánsnak igyekszik beállítani, miközben a saját portája körül kellene először körülnéznie.