A magyarországi migráns jó migráns, őket szívesen látja Kőbánya vezetése is. De abba nem gondolnak bele, hogy előkészítetlen bejövetelük várhatóan komoly, főként negatív következményekkel járhat. Például erősödhet a drogprobléma. Amit viszont egyelőre kezelni sem képesek.

Minden mindennel összefügg, ez régi alapigazság. Mivel nem dakota (köz)mondás, hanem „csak” magyar tétel, feltehetően a helyi fideszes önkormányzati vezérkar ezért nem is ismeri. Mert ha tisztában lenne a jelentésével és a tartalmával, akkor nem hozna olyan egymásnak ellentmondó, egymásra ellentétesen ható intézkedéseket, amelyek miatt egyre csak terebélyesedik a drogprobléma (is) a kerületben.

A legújabb meg- és átgondolatlan terv – amit éppen a polgármester hintett el a legutóbbi rendes képviselő-testületi ülésen –, hogy a kerület esetleg örömmel szállna be a kormány által meghirdetett munkásszálló-építési/munkásszállás teremtési programba, így nyújtva szálláslehetőséget a szegényebb, főleg kelet-magyarországi megyékből a jobb megélhetés reményében a fővárosba kívánkozó embereknek. Az idősebbeknek nem ismeretlen, egyszer már „végigkínlódott” történés- és eseménysorozatot indítva el: újjáéledhet a híres/hírhedt „fekete vonat”.

Ez más értelemben ugye a migráció, csak éppen a belföldi migráció támogatását is jelenti. Milyen érdekes? A helyi háborúk miatt vagy érdemi munkalehetőség híján a más kontinensről az élhető Európába tartó embereket ellenségnek és terroristának bélyegzi a hivatalos állami és Fidesz-propaganda, addig a szintén a szegénység és a kilátástalanság elől menekülő magyarokat pedig az említett szálláslehetőséggel csábítják Budapestre. (Ahelyett, hogy a jelenlegi lakóhelyükön való boldogulásukat segítenék elő, mint ahogy a külföldiek esetében is ezt a megoldást szajkózza a kormányzat.)

Nem kell egyetemi tudományos fokozat ahhoz, hogy lássam én vagy más is, hogy ez Kőbányán milyen következményekkel járhat.

Az ilyen munkásszállók jellemzően alacsony komfortfokozatúak, és nem elsősorban azoknak (közigazgatásban, oktatásban, szociális szférában dolgozóknak) jelent átmeneti megoldást, akik kapcsán a polgármester megszólalt, hanem éppenséggel olyan embereknek, akiket a kormány kedvenc ágazata, az építőipar képes felszívni.

A tervezett munkásszállóval vagy szállókkal még több szegény(ebb) honfitárs jöhet a kerületbe, holott már talán a megszokottnál is többen vannak, hiszen már lépten-nyomom lehet velük akár az utcán is találkozni. Tapasztalati értékek szerint Kőbányán tíz lakásból legalább négyben nem a tulajdonos lakik, tehát jó eséllyel az ide szakadt munkásréteg is élhet már ezekben.

Ahogy ők, úgy az újabb migránsok is élik majd a "megszokott" életüket; azaz a cigaretta-csóródrog-alkohol „szentháromságban” merülhet majd ki a szórakozás, mert egyszerűen másra nem igazán van/lesz igény. Rávaló viszont „rendesen lesz” – a várható fizetés messze meg fogja haladni a jelenlegi közmunka-segély-svarcolás jövedelmét. A kereslethez pedig igazodni szokott a kínálati piac: azaz még erősebb lehet a csóródrog- és alkoholfogyasztás, még több cigi fogyhat. Utóbbiaknak nyilván örülnek a nemzeti fideszes dohányboltok, előbbinek meg a csendben megbújó dílerek. (A drogproblémát ugye nem igazán képesek helyben kezelni, csak semmitmondó egyeztetéseket hoznak össze.)

De van még tovább is. Van már most is olyan lakásnak csúfolt lyuk a kerületben, ahol egy kiterjedt család és teljes rokonsága él, és mivel akad valami munkájuk, nem is kívánkoznak régi vidéki lakhelyükre vissza. Így aztán a fővárosba, Kőbányára hívottak sem valószínű, hogy vissza akarnak majd tömegesen költözni. Ez pedig óhatatlanul társadalmi-szociális feszültséget okoz majd a kerületben is, hiszen ők fognak majd új lakást, szociális és egyéb támogatást, új munkahelyeket, új bölcsődei, óvodai, iskolai férőhelyeket követelni az önkormányzattól, miközben az „őslakosok” is joggal tartanak igény ugyanezekre.

Ha pedig a vágyaik nincsenek kielégítve, az náluk okoz feszültséget és ezt valahogy le kell vezetniük, ehhez pedig a legegyszerűbb eszközök (cigaretta-csóródrog-alkohol) a legmegfelelőbbek. Innen meg már csak egy lépés a balhézás.

Mindez pedig tovább erősíti a drogos és balhés Kőbánya képét.

Kell-e nekünk ez az „új Kőbánya”?